Gyermekként mindannyian felnéztünk valakire. Lehetett egy híres sportoló, egy tanár, egy edző, egy családtag vagy akár egy idősebb csapattárs. Egy pozitív példakép nem csupán csodálatot ébreszt: irányt mutathat, önbizalmat adhat és arra ösztönözheti a gyermeket, hogy kitartóan haladjon a saját céljai felé.
A példaképek különleges szerepet tölthetnek be a gyermekek életében. Megmutathatják, hogy kitartással lehet fejlődni, a hibákból lehet tanulni, és egy nehéz pillanat után is érdemes újra próbálkozni. Egy igazán jó példakép azonban nem azért értékes, mert tökéletes, hanem azért, mert olyan értékeket képvisel, amelyekből a gyermek erőt és iránymutatást meríthet.
A gyermekek elsősorban megfigyelés útján tanulnak. Figyelik, hogyan beszélnek egymással a felnőttek, miként reagál valaki a győzelemre vagy a vereségre, hogyan viselkedik, amikor valami nem sikerül elsőre, és mit tesz akkor, amikor egy másik embernek segítségre van szüksége.
Éppen ezért a példamutatás sokszor erősebb bármilyen tanácsnál. Hiába mondjuk el egy gyermeknek, hogy legyen türelmes, kitartó és tisztelettudó, ha maga körül ennek az ellenkezőjét látja. Ha viszont azt tapasztalja, hogy a számára fontos emberek képesek elismerni a hibáikat, becsülettel dolgoznak, tisztelik a többieket és nem adják fel az első akadálynál, ezek az értékek számára is természetessé válhatnak.
Egy pozitív példa segíthet a gyermeknek elképzelni, hogy ő maga mivé válhat. Nem kész életutat ad neki, hanem lehetőségeket mutat.
Egy példaképen keresztül a gyermek megtanulhatja, hogy:
● a fejlődéshez idő és rendszeres gyakorlás szükséges;
● a kudarc nem a történet vége, hanem a tanulás része;
● a tehetség mellett a szorgalomnak és a hozzáállásnak is óriási szerepe van;
● az igazi erő nemcsak a teljesítményben, hanem a becsületességben, az alázatban és a mások iránti tiszteletben is megmutatkozik;
● nem kell másokhoz hasonlítania magát ahhoz, hogy büszke lehessen a saját fejlődésére.
Egy példakép reményt is adhat. Azt az érzést, hogy egy ma még távolinak tűnő cél apró lépésekkel közelebb kerülhet.
Fontos, hogy a gyermek ne azt érezze: pontosan olyanná kell válnia, mint az, akire felnéz. Minden gyermeknek saját személyisége, saját képességei és saját útja van.
Nem az a cél, hogy ugyanúgy játsszon, ugyanazokat az eredményeket érje el vagy ugyanazt a pályát járja be. Sokkal értékesebb, ha felismeri, mi az, ami igazán megérinti a példaképében. A kitartása? A bátorsága? A kreativitása? Az, ahogyan a csapattársaival bánik? Vagy az, hogy egy vereség után is képes felállni?
Ha ezekről beszélgetünk vele, a rajongásból valódi tanulás születhet.
A gyermekek gyakran csak a látványos pillanatokat látják: a gólokat, a kupákat, az ünneplést és a telt stadionokat. A siker mögött azonban rengeteg gyakorlás, lemondás, bizonytalanság, hiba és újrakezdés áll.
Érdemes megmutatni nekik ezt az oldalt is. Nem azért, hogy a siker kevésbé legyen csodálatos, hanem azért, hogy érthetővé váljon számukra: a legjobbak sem készen kapták mindazt, amit elértek. Ők is hibáztak, veszítettek, elfáradtak és kerültek nehéz helyzetekbe. Ami igazán inspiráló bennük, az sokszor nem maga a győzelem, hanem az út, amelyet megtettek érte.
Így a gyermek nem azt tanulja meg, hogy csak az eredmény számít, hanem azt, hogy értékes a próbálkozás, a befektetett munka és a fejlődés is.
Egy híres sportoló sok gyermeket képes lelkesíteni, de a legerősebb hatással sokszor azok vannak rájuk, akikkel nap mint nap találkoznak.
A szülő, aki türelmesen meghallgatja. Az edző, aki egy hiba után is biztat. A pedagógus, aki észreveszi az igyekezetet. A csapattárs, aki felsegíti a másikat. Ezek a hétköznapi pillanatok formálják igazán azt, ahogyan egy gyermek önmagáról és a világról gondolkodik.
Felnőttként ezért mindannyian példaképek vagyunk – akkor is, ha ezt nem mindig vesszük észre. A viselkedésünkkel nap mint nap megmutatjuk, mit jelent tisztelni másokat, örülni a fejlődésnek, méltósággal viselni a csalódást és újra nekivágni egy feladatnak.
Nem szükséges a gyermek helyett kijelölni, hogy kire nézzen fel. Sokkal többet adhatunk neki azzal, ha érdeklődünk a választása iránt, és közösen gondolkodunk.
Kérdezhetünk például így:
● Mit szeretsz benne a legjobban?
● Melyik tulajdonságát szeretnéd te is megtanulni?
● Szerinted hogyan viselkedik, amikor valami nem sikerül?
● Mitől jó csapattárs vagy jó ember?
● Mi az, amit a saját életedben is kipróbálhatnál tőle?
Ezeknek a beszélgetéseknek nem az a céljuk, hogy minden választ kijavítsunk. Inkább segítsenek a gyermeknek különbséget tenni a hírnév, a teljesítmény és a valódi emberi értékek között.
Egy jó példakép nem hibátlan. Hibázik, tanul, változik és újrakezd. Éppen ettől válhat valóban közelivé és hitelessé egy gyermek számára.
A legfontosabb talán nem is az, hogy pontosan kit választ példaképének, hanem az, hogy mit visz magával abból, amit benne lát. Ha megtanul hinni a fejlődésben, becsülni a munkát, tisztelni másokat és bátran önmaga maradni, akkor a példakép már betöltötte legszebb szerepét.
A JenZo Football fejlődési programjában mi is azt szeretnénk, hogy a gyermekek ne csupán ügyesebb játékosokká váljanak. Tanuljanak kitartást, bátorságot, együttműködést és egymás iránti tiszteletet – olyan értékeket, amelyek a pályán túl is elkísérik őket.
Mert a legnagyobb inspiráció nem azt üzeni egy gyermeknek, hogy „légy olyan, mint én”, hanem azt: higgy benne, hogy napról napra több lehetsz önmagadnál.
